A VIII. Kőrösi Zenés Esték és a 13. DobMánia Tábor koncertjeiről már olvashattak lapunkban. A július 4. és július 9. között a Toldi iskola kollégiumában, illetve az intézmény udvarán helyet kapó rendezvény táborozói között volt a nagykőrösi Dónáth Gergely is. Vele beszélgettünk, milyen volt az első dobtábora?
Dónáth Gergely 13 éves, szeptemberben a 8. osztályt kezdi az Arany János Református Általános Iskola és Óvoda diákjaként. Határozott elképzeléssel, miszerint az általános iskola után a nagykőrösi Arany János Református Gimnáziumban szeretne továbbtanulni. A nagykőrösi Weiner Leó Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola ütőhangszer szakán tanul immár 6 éve. Ebből négy évig Látrányi Lajos, majd egy éven át Dinnyés Ádám volt a tanára, jelenleg Banai Szilárdtól tanul. A tanulás és a zene mellett a sport is ott van az életében a MozGO Nagykőrös U16-os csapatának kapusa.
Miként találkoztál a dobbal?
Már kiskoromban volt egy dobfelszerelésem, de nem igazán foglalkoztam vele, inkább az autók érdekeltek. Aztán a Weiner Leó Zeneiskolában egy év szolfézs után hangszerválasztásra került a sor, nekem már előtte is a basszusgitár tetszett. Apukámmal gyakoroltunk is, akusztikus gitáron mutatta hogyan kell az akkordokat lefogni, de engem csak a basszusgitár érdekelt. Aztán úgy alakult, hogy a gitárszakon éppen nem volt hely, és anyukám tanácsára a dobot választottam, azzal a kitétellel, ha lehet, majd átmegyek a gitárszakra. Eléggé hullámzó is volt egészen az elmúlt évig a dobhoz való hozzáállásom. Többször akartam abbahagyni, de valami mindig túllendített. A kezdeti pergődob helyett dobfelszerelésen kezdtem játszani, az utóbbi évben Banai Szilárddal sokat játszunk zenére, ez teljesen meghozta a kedvemet. Sokat segített a hozzáállása, nyitottsága abban, hogy igazán örömmel folytassam a dobolást. Szinte minden nap leülök azóta a dobszerelés mögé gyakorolni és egyre inkább élvezem. Most is éppen ez jutott eszembe, amikor a táborra készültem, hogy egy éve még azon gondolkodtam, hogy abba hagyom, most pedig el se tudnám képzelni a foci és a dob nélkül.
A családodban van, aki zenél?
Édesapám dobol, kisebb együttesekkel fel is léptek Nagykőrösön. Ő sokat segített nekem az évek során, a tanárok mellett, van kihez fordulni, ha valamit nem tudok.
Az idei évben pedig első alkalommal a DobMánia Táborban is ott voltál.
Igen. A szüleim már korábban is győzködtek, de nem igazán mertem. Attól féltem, hogy hibázok. Az idei évben a zeneiskolában két alkalom is volt, amikor zenére dobolva léptem fel, és két elég jó zenét játszottam el, ez adott bátorságot, hogy a 2022-es DobMánia Táborba jelentkezzek.
Miként épült fel a tábor közel egy hete?
Az első napon, hétfőn volt egy szintfelmérő, hogy ki melyik csoportba kerül. Öt csoport lett. Este a Házhoz megy a zenede előadását követően, a jam session részben lehetőségem volt dobolni. A Bon-Bon Valami Amerika című dalát játszottuk. Mint minden este az örömzenélésnél olyan emberekkel léphettünk egy színpadra, mint Baricz Gergő, vagy a szintetizátoros Kasza Zsolt, a basszusgitáros Máthé László, szólógitáros Nagy Zoltán. Nagyon paráztam felmenni! De utána mindennap doboltam, és már nem a szorongató izgalommal, hanem várakozással, jókedvvel mentem a színpadra.
Kedden a reggeli után a mi csoportunk Bordás Zoltánnal kezdte a napot. A kisdobokat, pergődobokat, kézrendeket gyakoroltuk. Az ütésfajtákról, verőfogásokról sokat tanultam. Ebéd és két óra szabadidő után három órát Rékasi Attilánál voltunk. Nála a twin pedált, azaz a dupla lábdobot gyakoroltuk. Nagyon tetszett ez az óra, hogy a fillekkel együtt gyakoroltuk. Ezt újabb szabadidő, majd az esti koncert követte.
A mi csoportunknak szerda volt az a nap, amikor a meghívott vendéggel léptünk fel. Egész nap Bordás Józseffel, a tábor művészeti vezetőjével gyakoroltuk a dalokat a színpadon és Czutor Zoltánnal és Czutor Simonnal készültünk a The Beatles Estre. Csütörtökön Gudics Marcellel – ő a The Biebers zenekar dobosa – a filleket gyakoroltunk, és hogy miként lehet kisebb dolgokat összerakni. Ez is egy nagyon hasznos délelőtt volt. Délután Krecsmáry Zsolttal voltunk, vele a lábcin nyitásokat gyakoroltuk. Pénteken Perger István „Guszty” tartott nekünk egész nap órákat és készültünk fel a koncert előtti fellépésre. Szombaton délelőtt Bágyi Balázzsal a kezünk és lábunk függetlenítését gyakoroltuk, ez sokszor nem könnyű, könnyen összecsúszik a kettő. Délután Korompay Zsolttal a filleket és a felütéseket gyakoroltuk. Őt úgymond már ismertem, mert apukám mutatott youtube-os videóit. Mondhatni itt ment a legjobban a dobolás, annak ellenére, hogy a hét végére azért eléggé elfáradtam, de úgy érzem a fillekben, goove-okban vagyok a legjobb, és talán ez lehet a magyarázat. Itt pont azon a dobon tudtam dobolni, amit a nulladik napon én szerelhettem össze, ez is egy jó érzés volt. Vasárnap a reggeli és búcsúzkodás után mindenki elindult haza. Minden este ott voltunk a koncerteken, majd a jam session következett. Mondhatni fárasztó, de tartalmas hét volt.
Nagykőrösiként hazamentél esténként.
Nem, ugyanúgy, mint a többiek a kollégiumban laktam. Egy Szlovákiából, Nagymegyerről és egy Franciaországból, Strasbourgból érkezett sráccal voltam közös szobában. Velük sok időt töltöttem együtt, sokat beszélgettünk, a zene mellett más dolgokról is. De a tábor minden lakója jófej volt, sokan régebben is voltak már, de igazából ez nem jelentett különbséget, jól összerázódott a csapat. A végén úgy is búcsúztunk, hogy jövőre is jön mindenki.
Ha egy valamit kellene kiemelni, hogy mi volt számodra a legnagyobb haszna a tábornak?
Három dolgot emelnék ki. Egyrészt, egy elég nagy tömeg előtt léphettem fel, úgy éreztem jól is ment, és ez magabiztosságot adott nekem. Másrészt sokban gyarapodtam, tudásban és barátok, ismerősök terén is. Harmadrészt, hogy jól sikerüljön a fellépés, ahhoz sokat kell gyakorolni. Itt a táborban számomra nagy előny volt, hogy szüleim minden este élőben láttak és így közvetlenül meg tudták mondani, hogy mi volt jó, min kell javítanom. Biztos így lesz ez az elkövetkező évben is, és bízom benne, hogy jövőre újra ilyen jó koncerteket tudunk csinálni a DobMánia Táborban, mint az idén. Én már nagyon várom!