„Számomra a gyermek az első és a legfontosabb…”

Pálfi-Pál Tündével, a Nagykőrösi Városi Óvoda új intézményvezetőjével beszélgettünk eddigi munkájáról és a jövőbeni céljairól.

Milyen indíttatásból lett óvó?

Gyermekkori vágyam vált valóra, mikor felvételt nyertem az óvónői szakközépiskolába, itt Nagykőrösön, saját lakhelyemen, hiszen mindig is gyermekekkel, különösen óvodáskorú gyermekekkel szerettem volna foglalkozni.

Miként válik valóra ma a gyermekkori álom?

Nagy kihívást jelent a mai világban ennek a korosztálynak a nevelése, ugyanis itt adjuk meg a családokat támogatva a nevelés, majd a későbbi oktatás alapjait. Mindezt nyugodt, biztonságos, “ölelő” környezetben lehetővé téve a ránk bízott gyermekek számára. Bizalmat, és támogatást adva a szülőknek, a családoknak, hogy érezzék, a legjobb helyen van féltett kincsük, gyermekük. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha tisztában vagyunk hivatásunk módszertani alapjaival, annak fejlődési lehetőségeivel.

A gyermekek nevelése csapatmunka, mely egy cél megvalósításán dolgozik, lehetővé téve az alternatív megoldásokat, a megfelelő kereteken belül. Csapamunka a szülőkkel való szoros együttműködés, hiszen a jól kialakított partneri kapcsolat nélkül, a megfelelő kommunikáció nélkül nem valósul meg az óvoda valódi feladata.

Talán a pályázatomban is megtalálható idézet fejezi ki legjobban munkám iránti szeretetem:

“A gyermek Isten drága ajándéka, akiből a pedagógusnak nem kierőltetni kell a benne lakozó jót és értékeset, hanem őszinte, szent kíváncsisággal kell fordulnia felé, és nagy türelemmel ki kell szeretni belőle az értékeket…”/Böjte Csaba/

Az óvodáskor meghatározó élmény minden gyermek számára, ezek azok az évek, amelyek lehetővé teszik, hogy a fejlődésük, értékrendszerük, kreativitásuk, szocializációjuk, olyan mértékben kialakuljon, mely segíti őket a zökkenőmentes iskolai évek megkezdésében, mindezt a szabad játék biztosításával. Különösen nagy figyelmet kell fordítanunk a különleges bánásmódot igénylő gyermekekre, illetve családjukra, és itt nemcsak a fejlesztésre gondolok, hanem a tehetséges gyermekek támogatására, teret adva számukra, hogy bizonyíthassák tehetségüket. Vallom, hogy minden gyermek, mint egy kicsi “magocska” kerül az óvodába, és csak rajtunk múlik, hogy a megfelelő “tápanyaghoz” juttassuk, mely nem más, mint a feltétel nélküli elfogadás, a szereteten alapuló nevelés.

Hogyan emlékszik vissza az első évre?

Az iskola elvégzése után, sajnos nem kaptam azonnal óvodában lehetőséget dolgozni, ezért az akkori kisegítő iskolában helyezkedtem el, napközis nevelőként. Nem volt könnyű, éreztem, hogy nem teljesen ez az az út, amit nekem járni kell, ebből kifolyólag kerestem folyamatosan az óvónői állásokat. Találtam is, Törtelen, ahol azonnal a “mélyvízbe” kerültem, ugyanis kezdő kiscsoportban dolgoztam, mint délutános óvó néni a hét 3 napján, a hét többi napján pedig egy másik, ismétlő kiscsoportban voltam, szintén délutános. Majd sajnos egy kolléga betegsége miatt délelőtt is kaptam egy középsőcsoportot, így 6 hétig októbertől állandó egésznapozással belenevelődtem az óvodai életbe, hétköznapokba. Nem éreztem a fáradtságot, csak azt tudtam, hogy ezek a kis gyermekek rám számíthatnak, mint ahogyan a szüleik is. Munka után otthon készültem a következő napra, új kihívásokra. Készítettem az eszközöket, bábokat varrtam, fejlesztőjátékokat barkácsoltam. 3 csoportnyi gyermek költözött pillanatok alatt a szívembe.

Milyen tapasztalatokat szerzett a pályafutása során?

Az átjárás Törtelre nem volt zökkenőmentes, de a Názáret Római Katolikus Óvodába sikerült helyet találnom, itt, Nagykőrösön, ahol 1993-tól 2018 május végéig dolgoztam. Több lehetőségem adódott arra, hogy kipróbálhassam magam, megfogalmazódjon bennem, hogy a szakmán belül mi is az az irány, ami vonz, és mi az, ami miatt érdemes további tanulmányokat is elkezdenem.

Elvégeztem Szarvason a főiskolát – lett belőlem óvodapedagógus, bár én azt gondolom maradtam “óvó néni”, gyermekek számára “Tündi néni”.

Színjátszó kört vezettem, általam dramatizált mesékkel, és saját kezűleg készített díszletekkel, jelmezekkel, minden évben nagy sikert arattunk a katolikus kulturális napon.

Szakmai bemutatókat tartottam, tanítóknak, óvodapedagógusoknak.

Lóczi Tünde felkérésére az Óvodai Szakértő műhely támogatásával és Kissné Dr. Zsámboki Réka segítségével országos szakmai bemutatót tartottam, levédett szakmai anyagot prezentálva.

Főiskolai hallgatókat tanítottam szakmai gyakorlatra, csoportomban záróvizsgáztak.

Sok olyan lehetőséget kihasználtam, ami a módszertani kultúrámat fejleszti, színesíti.

Elvégeztem a kompetencia alapú programcsomag alkalmazásához szükséges akkreditált képzést, melyből sokat vontam be a munkámba. 

Érzelmi intelligenciával kapcsolatosan sokszor megfordultam Pécsy Rita előadásain, illetve Páli Judit pszichológus gondolkodás fejlődésével, és a gyermekek fejlesztésének lehetőségeivel kapcsolatos bemutatóit, előadásait kerestem. Rengeteg fejlesztő lehetőséget sajátítottam el tőle, amit a magam gyártott fejlesztő eszközökkel valósítottam meg.

Ahogy teltek az évek, érezhető volt, hogy a tanulásból nem elég, még mindig van, amiben jobb lehet az ember, megjegyzem, ezt még ma is így érzem, ezért jelentkeztem a gyermekvédelmi szakra, amely szakvizsgát adott a Debreceni Egyetemen, illetve nagyon sok ismeretet, jogokkal, törvényekkel fűszerezve.

A jogok és törvények mélyebb ismerete a vezető helyettesi munkámban is nagy segítség volt, ugyanis az intézmény dokumentumait több éven keresztül én fogalmaztam, módosítottam, ellenőriztem.

Mikor megjelent a Kormányrendelet a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról – nagyon sok pedagógus kollégámmal együtt magam is féltem a változásoktól, de érezhető volt, hogy szükség van rá. Kellett egy rendszer, ami segíti a pedagógusokat, hogy a munkájukat átlássák, megvizsgálják, melyek azok a területek, ahol kiemelkedő, melyek azok a területek, ahol változásra, fejlődésre van szükségük. Pozitív  hozama ennek a rendszernek, hogy támpontot ad ahhoz, hogy az önreflexiót, majd később a megmérettetést milyen rendszerben, milyen egymásra épülő kompetenciák mentén tegyük meg.

Bevallom, nem könnyű feladat, de eredményes, és minden kollégámat arra bíztatok, hogy vágjanak bele, hiszen anyagi vonzatán túl, szakmai megmérettetést, elismerést eredményez.

Természetesen ugyanezt a hatást váltotta ki a tanfelügyelet és az önértékelés is, de a megadott vizsgálati pontok, kompetenciák mentén történő elemzése a munkánknak reális képet ad erősségeinkről, gyengeségeinkről. Ezen területek feltérképezése után, sikerorientáltabb a továbbképzések megválasztása, az önképzés iránya.

Mint mesterpedagógus már hat éve járom az országot az Oktatási Hivatal kirendeléséből, és végzem a tanfelügyeleti ellenőrzéseket óvodavezetők, intézmények, óvodapedagógusok ellenőrzésével, minősítésével, mesterminősítések elbírálásával.

Portfóliót értékelek, minősítési eljárásokat végzek, tanfelügyeleti munkám során nagyon sok intézményi dokumentumot ellenőrzök, véleményezek. Számomra sok élményt, ismeretet, újdonságot ad ez a munka, amit a saját munkám során is kamatoztatok. Öröm, ha segíthetek egy-egy pedagógusnak az előrelépésében, pozitív megerősítést adhatok (felnőtteknek is nagyon fontos), támogathatom, tanácsot, javaslatot tehetek, munkájának színvonalbeli emelésére. Mint szakértő, de, mint óvodapedagógus is fontosnak éreztem a tanulmányaim további folytatását, így közoktatás vezetői végzettséget szereztem Szarvason.

Milyen célokat szeretne megvalósítani az óvoda vezetői ideje alatt?

“Légy hasonló az égen szálló madárhoz, aki a törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében.”/Victor Hugo/

Számomra a gyermek az első és a legfontosabb. Olyan lehetőségek biztosítását tűzöm ki célomul, mely fejlődésüket emocionálisan, mentálisan, komplex módon valósítja meg, egyéni képességeik mértékében. Ennek átadása, közvetítése elsődleges feladatom.

Bízom abban, hogy az innovatív pedagógiai klíma megvalósul.

A hitelesség, a következetesség, a megfelelő példaadás mindenkinek sajátja, mely alapja az őszinte, objektív, empatikus közösségnek, irányadóként közvetítem a Nagykőrösi Városi Óvoda közössége felé is.

Támogatom a szakmai megújulást, a módszertani rugalmasság, az igényesség minden kolléga erénye, ahol a szakmai önállóság biztosítása megvalósul.

A pedagógusok és az őket segítő munkatársak közötti összhang megmutatkozik az óvodai élet minden folyamatában, ezért kiemelt szerepet kap a szervezeti kultúra fejlesztése.

Segítem a pozitív, eredményes munkakapcsolatot, mely a belső és a külső partneri hálózat minden tagjával, csoportjával megvalósul.

A tisztelet, az elismerés a mérvadó értékelési rendszer, mint vezető szem előtt tartva ezen gondolatokat, az óvodák és az alkalmazottak azonos elbírálását preferálom.

Célom a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek fejlesztésének megvalósítása, és a tehetséges gyermekek felkarolása, tehetségük fejlesztésével, támogatásával. Olyan innovatív lehetőség biztosításával, mint pl. A “Sakk – palota” program bevezetése, a “Digitális Okos Játék Óvodásoknak Program”, szintén egy olyan lehetőség, melynek fejlesztő jellege kiemelkedő, és nem utolsó sorban megtanítja a gyermekeknek az infokommunikációs eszközök megfelelő, helyes használatát. A digitális fejlesztés mellett, szorgalmazom az óvodai könyvtárak fejlesztését, hiszen olvasóvá való nevelés már az óvodában kezdődik. A mese hallgatása, vagy meseelőadás átélése katartisztikus élménye pozitív érzelmi fejlesztést eredményez. (Óvodapedagógusok által előadott meseelőadások biztosítása egy – egy ünnepkörhöz kapcsolódóan).

A fenntarthatóság jegyében a “Zöld óvoda” program pályázása, melyhez mezítlábas ösvények telepítésével a lábboltozat javítását is megvalósíthatjuk, a “Madárbarát óvoda” program megpályázása, illetve megtartása – általa nagyobb figyelem terelődhet a környezet tiszteletére, szeretetére, óvására, a “Kölcsönkapott Föld” védelmére. “Erdei óvoda program” megpályázása, melynek során a városhoz tartozó Pálfája erdő megismerése, élővilága is lehetővé válik (tanösvény, oktatóközpont). A másik nagy területe a fenntartható környezeti nevelésnek, az energia megtakarítás, vagy az újrahasznosítás.

Belső hospitálási rendszer kialakítása – “Jó gyakorlatok” szorgalmazása.

Számomra a munkám a hivatásom, a gyermekkori álmom. Minden elért eredményemért önmagam dolgoztam, és büszke vagyok rá. Mint vezető helyettes is mindig arra gondoltam, hogy mi módon, hogyan lehetne a munkám hasznára minden körülöttem dolgozó kollégának, akár vezetői beosztásban, vagy beosztott szerepben van. A munkám iránti alázat és az elkötelezettség nem ingott meg soha, még akkor sem, amikor azt éreztem, hogy túl sok feladatot vállaltam. Tudtam, hogy tervezéssel, átgondolt hozzáállással, megfelelő lelki nyugalommal, és a megszerzett szakmai tudásommal, a mellettem álló kollégákkal, minden feladatot el tudok végezni, meg tudok valósítani.

Vezetői feladatra vállalkozni szintén egy olyan kihívás számomra, amire már régóta tudatosan készülők, lélekben, képzéseken való részvétellel. A vezetői pályázatban bemutatott terveim is, egy olyan óvoda jövőképének a jellemzői, erényei, amely mindenki – fenntartó, gyermek, család, dolgozók – számára egy nyugodt, élhető, megfelelő munkahelyi klímát biztosít.

Tudom, hogy egyedül egy vezető nem ér el semmit, kellenek a vele együtt gondolkodni tudó kollégák, akikkel egyetértésben tud tevékenyen és sikeresen dolgozni.

Bízom benne, hogy az eddig kapott támogatást, biztatást alázattal, megfelelő vezetői munkával viszonozni tudom.

Az interjút készítette: Szűcs Dóra