1938 után idén újra Magyarország adott otthont a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak, amely a Katolikus Egyház világot összefogó eseménye. Beszédes a két korszak is: a ’38-as esemény egy megalázott, megszaggatott sebekből vérző ország fájdalmára gyógyír Trianon után a második világháború előestéjén, s egyben Szent István halálának 900. évfordulója is, napjainkat pedig egy vírus kényszerítette térdre és szakította el hosszú ideig a családokat egymástól és az egyháztól.
Mivel a programok Budapesten zajlottak, és sokan a vírushelyzetre, illetve egyéb okokra hivatkozva nem tudtak eljutni ezekre a programokra, fontosnak tartottuk, hogy itt helyben, a Nagykőrösi Római Katolikus Plébánián is bekapcsolódjunk a nagy világünnepbe. Ez motivált arra, hogy Nagykőrösön is megjelenítsük ezt az eseményt, elérhetővé tegyük az Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódó kiállításokat, közösségi délutánt (képünkön), majd a Ferenc pápa által celebrált záró szentmiséjén való részvételt.
Augusztus 20-tól látható volt az Eucharisztiáról egy kiállítás a városközpontban, a volt Orgoványi Takarék üres kirakatában. Itt bibliai háttérrel jelenítettük meg az Eucharisztia alapítását, az Oltáriszentség jelentőségét az Egyházban, valamint az 1937-es és 1938-as évek nagykőrösi eseményeit a Historia Domus (a helyi egyházközség története) korabeli bejegyzései alapján.
2021. szeptember 11-én, szombaton a budapesti családi naphoz kötődően Plébániai Közösségi Délutánt szerveztünk a templomunk kertjébe, mely szentmisével kezdődött. Az oltár előtt megjelenítettük az Eucharistia anyagát adó kenyeret és bort, majd a plébánia udvarán az egyházközség nagy létszámban egy vidám és kötetlen hangulatú kenyér- és borkóstolón vett részt. A jelenlévők elmondták, hogy mennyire rég volt már részünk hasonló egyházközségi összejövetelben, milyen jó volt végre együtt lenni, beszélgetni ennyi idő után, s mennyire igénylik ezt a fajta szeretetközösséget, hogy a szentmisén kívül is megtapasztaljuk az együttlét megtartó erejét. Ugyanúgy vágyott rá a fiatal család, mint az idősebb testvér. Ez a járvány utáni első közösségi élmény az újbóli találkozás örömével telt, a sok „mesélni való” estig tartott, s vidáman, hitünkben és a közösség erejében megerősödve tértünk haza a családjainkkal.
Másnap, szeptember 12-én vasárnap korán keltek azok a katolikus hívek, akik vállalták, hogy személyesen is elmennek a záró pápai misére. Budapestre érve a kijelölt szektorban olyan helyre kerültünk, ahonnan Ferenc pápát közelről (mintegy 5 méterről) láthattuk, amikor a hívek között végigvonult a pápamobilon áldást osztva. A szentmise egészét áthatotta egyfajta meghittség, erő, amelyet minden, Istenre nyitott szívű ember megtapasztalhatott. A több százezer hívő együtt imádkozása, együtt éneklése, illetve a szentmise csendje mély meghatottságot hozott szívünkbe. A Szentatya gondolatai szerint Krisztust csodálókból Krisztust követőkké kell válnunk, úgy, hogy kezdésnek lépjünk egy lépést hátra önmagunktól, engedjük a másik embert előre, s megtapasztalhatjuk Krisztus önfeláldozó szeretetét. Azt a szeretetet, amelyet az Eucharisztiában nekünk adott, amelyben önként feláldozta magát értünk, megmutatva azt, hogy a boldogsághoz vezető úton nem nélkülözhetjük a szenvedést, a fájdalmat, de még a kísértést sem. Viszont kitartásunkkal, erőnkkel hasonlókká lehetünk Szent Istvánhoz és Szent Erzsébethez, akik a hitben, kitartásban és emberségben is erősek maradtak. Végezetül a pápa magyarul imádkozott értünk, magyarokért és értünk nagykőrösiekért is: „Isten áldd meg a magyart!”
A katolikus plébánia hálásan köszöni dr. Czira Szabolcs polgármester úrnak, Varga István, a Varga Pékség tulajdonosának, valamint a ceglédi Klément Borháznak nagylelkű felajánlását, segítségét, amellyel a kiállítás, a közösségi délután, valamint a pápai szentmisére történő utazás sikeréhez hozzájárultak.
Lapunkat Nagy István római katolikus diakónus tájékoztatta