Hiányuk sohasem múlik el – A magyar holokauszt emléknapjára

A gyűlölet sárkányfog veteménye 1944 tavaszára beérett és a magyar zsidóság elpusztítását tervezők hirtelen helyzetbe kerültek, mert a német csapatok megszállták Magyarországot és bár ennek elsősorban hadi okai voltak, legfőképpen az, hogy a 3. Birodalom már csak innen számíthatott olajra, illetve a Vörös Hadsereg felszabadító csapatai közeledtek a Székelyföldhöz, a magyar határhoz, de a nácik semmilyen okból sem mulasztották volna el azt a lehetőséget, hogy zsidókat gyilkoljanak.

Az 1944. márciusában hatalomra került magyar kormány kulcsemberei közül többen régen tervezték és küldetésüknek tekintették a magyarországi zsidóság teljes kiirtását.

Nem telt bele egy hónap és máris elindultak az első vagonok az összegyűjtött zsidó emberekkel a haláltáborok felé, megkezdődött a magyar holokauszt. Több, mint hatszázezer magyar állampolgárt, magyar zsidót gyilkoltak meg.

Őrájuk, köztük a megölt több, mint négyszáz nagykőrösi zsidó polgártársunkra emlékezünk minden év április 16. napján, a holokauszt magyarországi emléknapján.

Az 1920-as évek elején meghozott zsidóellenes törvények még nem tudták tönkretenni a nagykőrösi emberek évszázados együttélést, hiszen a XIX. század elejétől itt lakó zsidó embereket hagyta a többségi társadalom dolgozni, és közöttük a vallási különbségek dacára szoros kapcsolatok alakultak ki, mindannyian együtt szerették volna felvirágoztatni városukat.

A ’30-as évek néhány zsidóellenes atrocitása felháborodást keltett a becsületes polgárok között, de azok nem álltak össze rendszerré, mint például a szomszédos Cegléden. Így amikor a ’30-as évek végén, a ’40-es évek elején megjelentek a zsidóság életét tovább keserítő törvények, azok negatív hatásai ellenére a város társadalmi szövedéke megmaradt.

Nehéz idők jártak akkor, háború volt, hoztak ilyen meg amolyan törvényeket, de nem sokan hitték volna azt, hogy a vérgőzös agyú kocsmatöltelékek, meg néhány még vérgőzösebb agyú állami hivatalnokok végülis tömeggyilkossá teszik az egész magyar államszervezetet.

A német bevonulás után ezek az emberek aztán egymást taposva igyekeztek minél több „dicsőséget” szerezni az ártatlan emberek összegyűjtéséből, gettóba zárásából, deportálásából, meggyilkolásából.

A megölt több, mint 440 nagykőrösi zsidó mártír örökké hiányozni fog a városból, 1944-ben sikerült szétszakítani a nagykőrösi társadalom évszázados szövetét és abban olyan hasadásokat hoztak létre, amelyek soha nem fognak már összeforrni.

A magyarországi véreskezű gyilkosok és a tömeggyilkosságot szervező SS katonái nem csak népirtást követtek el, hanem egyben szégyent hoztak egész Magyarországra.

Ez még egyszer nem történhet meg, ezért kell minden évben emlékeznünk az elhurcoltakra, akiket itt Nagykőrösön az 1944. június 8-án zártak gettóba, majd június 16-án és 17-én Kecskemétre szállítottak, ahol a téglagyárban étlen-szomjan voltak napokig, innen vitték őket Auschwitzba, ahova július 1-jén érkeztek meg.

Legtöbbjük élete itt befejeződött, megérkezésük után a gázkamrákba hurcolták őket.

A gyilkosok azt akarták, hogy nyomtalanul tűnjenek el a krematóriumok füstjében, de ez legalább nem így lett.

Nevüket a Zsinagógában őrzik a Tóra szekrény mellett elhelyezett táblák, hogy az imádkozók, a látogatók soha ne feledjék el.

Kevesen jöttek vissza, akik tudták, újrakezdték az életüket, de persze sosem feledhették milyen volt, amikor nem védte meg őket imádott városuk és azt, hogy olyan házakba tértek vissza, ahonnan hiányzott az egész családjuk.

Ma már senki nem él városunkban azok közül, akik akkor visszajöttek.

A visszatértek emlékét márványtábla őrzi a Nagykőrösi Zsinagóga előcsarnokában, mert nem csak a városszeretetüket őrizték meg, de megőrizték hitüket és zsinagógájukat is. Emberi tartásuk, hitük szilárdsága például szolgálhat mindannyiunknak.

Legyen áldott a meggyilkoltak emléke!

Dr. Feldmájer Péter

elnök

MAZSIHISZ Közép-Magyarországi Területi Csoportja

Kép forrása: refimezotur.hu