Halottak napja és Mindenszentek ünnepe is az emberi valóság legkomolyabb titkaira hívja fel a figyelmünket. A halálra és az életre. A halál igen komoly valóság. Ennek a valóságnak a komolyságából semmit sem vesz el a feltámadásba vetett hit. A megfigyelések azt mutatják, hogy nem mindenki képes Istenbe vetett mély hittel elfogadni a halál gondolatát, igen gyakran csak az elkerülhetetlen valóságba való belenyugvásról van szó, vagy még arról sem. Hogyan beszéljünk a halálról? A Szentírás alig beszél a halálról, de mégis tele van utalásokkal, amelyeket öt tételben lehetne összefoglalni:
1.tétel: A halál pillanatában mindörökre találkozunk Istennel, és ez lesz az örök boldogság tartalma.
2.tétel: A halál pillanatában teljes őszinteségben találkozunk saját magunkkal. Isten szeretete új szívet teremt, amelyben nem lesz már önzés, hanem csak tiszta szeretet.
3.tétel: A halál pillanatában Istennel nemcsak mint bíróval, hanem mint végtelenül irgalmas Atyával találkozunk.
4.tétel: A halál pillanatában Istennel Jézus Krisztus által találkozunk. Mi is a szorongás és a félelem sötétségén át lépünk be a halálba, amint Jézus is, a különbség az, hogy Jézus mindezt egyedül tette meg, mi pedig már vele megyünk.
5.tétel: A halál pillanatában találkozunk mindazokkal, akik már Istenben élnek. A halálban a legfájóbb az elválás azoktól, akiket szerettünk. Istenben azonban újra megtaláljuk őket.
Szeretettel hívunk Mindenkit méltóságteljes, kegyeletes temető látogatásra, a hívő embereknél kérjük ne maradjon el az elhunyt Szeretteinkért végzett imádság sem.
Ezekkel a gondolatokkal kívánunk minden Testvérünknek imában is elcsendesülő az örökélet felé mutató Ünnepeket:
Szabó Gábor református lelkész-elnök Hernádi László plébános