Dr. Szabó Attiláné Dr. Erdélyi Erzsébet: „Nos, ekkor hatódtam meg igazán.”

Dr. Szabó Attiláné Dr. Erdélyi Erzsébet a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Karának óraadó tanára, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének nyugalmazott főiskolai docense részére Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor előterjesztésére nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából Magyarország köztársasági elnöke, Áder János, a nyelvészet, a helytörténet és a néprajz területén folytatott több évtizedes, szerteágazó kutatói-oktatói munkája, valamint ismeretterjesztő tevékenysége elismeréseként a MAGYAR ARANY ÉRDEMKERESZT polgári tagozata kitüntetést adományozta. Ezen alkalomból készítettünk interjút vele, melyből az is kiderül, miért ismerhetik sokan Erikaként.

Mit érzett, amikor értesült a hírről, hogy magas rangú állami kitüntetést adományoztak Önnek?

Természetesen örömet. Először Grétsy László professzor úr, egykori ELTE-s főnököm lepett meg a hírrel, hogy kitüntetésre terjesztett fel. Ezt már önmagában nagy megtiszteltetésként fogadtam, hiszen több mint 20 év telt el közös főiskolai munkánk óta, ő mégis figyelemmel kísérte pályám további alakulását. Ennek többször jelét is adta, hiszen ha megszületett egy új könyvem, méltatást írt, gratulált. Így mutatta be például a Kincsvadászat Nagykőrösön című helynévtörténeti barangolómat az Édes Anyanyelvünk 2014. decemberi, a Beretvás családról írt munkámat a Honismeret 2020/2-es számában. 2013-ban az Anyanyelvápolók Szövetsége által kiírt helynévkutató pályázatra én is beküldtem egy tanulmányt, melynek részleteit örömmel láttam viszont az általa szerkesztett kötetben. A Magyar Tudományos Művek Tárába felvett 230 tételt tartalmazó publikációs listámat is ismerte, követte az előadásaimat, ismeretterjesztő munkámat – összefoglalva: „képben volt” tevékenységemet illetően. Nem lehet elégszer megköszönni kitartó figyelmét, segítő szeretetét.

Az első hivatalos adategyeztetés volt a következő alkalom a meglepődésre: ugyanis ekkor tudtam meg, hogy konkrétan milyen kitüntetésre fognak javasolni. Március 5-ig nem is mertem arra gondolni, hogy ez valóban megtörténhet velem (nemigen szoktam hozzá a kitüntetésekhez). Azonnal utánanéztem a neten, hogy miért is jár a nekem megítélt díj, és ezt találtam: „A Magyar Érdemrend és Magyar Érdemkereszt a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett kimagasló, példamutató tevékenység elismerésére szolgál, magyar és külföldi állampolgároknak egyaránt adományozható.” Nos, ekkor hatódtam meg igazán.

– A nyelvészet, helytörténet, néprajz területén folytatott több évtizedes szerteágazó munkája és ismeretterjesztő tevékenysége elismeréseként kapta a kitüntetést. Miként szövődtek össze az Ön kutatói-oktatói munkája során ezek a szálak?

– A nyelvészet igen gazdag kutatóterületet biztosít szinte minden tudomány számára. Természetesen vannak specifikumai mindháromnak, ugyanakkor össze is kapcsolódnak. A helynevek kialakulásának, jelentésének vizsgálata elválaszthatatlan a helytörténettől, de ugyanígy a néprajztól is. Hadd illusztráljam ezt egy példával. Nagykőrösön szép számmal fordulnak elő kun-besenyő földrajzi nevek, ezeket ma már nem értik az emberek, ezért gyakran népetimológiával értelmesítik. Jó példa erre a Gógány dűlőnév. A besenyő személynévi elemet őrző szavunkról Szinnyei József Magyar tájszótárában olvashatjuk, hogy Erdélyben a vesszőből font és sárral vastagon betapasztott, igen nagy terjedelmű szobai tüzelőkemencét hívták így. Az Árpád korban a jelentős utak mentén meglévő földvárak közelében letelepedett besenyők emléke maradt fenn az ősi helynévben. A törteli határban van Búbos-dűlő, a ceglédiben pedig Kemencés-dűlőnév is. A közeli Farmos óbolgár neve is ’kemencé’t jelent, ahogyan a ’pest’ köznév is. A gógány szó később elvesztette eredeti jelentését, ezért a nép így értelmesítette: „Valamikó vót egy embör, elmulatta a főggyét, oszt aszonta: haj le Gógán a gígán.”

Az oktatómunkám során minden alkalmat megragadok, hogy ezeket a gazdag összefüggéseket megmutassam a hallgatóknak.

Nagykőrösről szóló kötetek szerzőjeként, az Arany-híd Baráti Kör számos sikeres programjának motorjaként, immár mint a MAGYAR ARANY ÉRDEMKERESZT polgári tagozata kitüntetéssel elismert nyelvész-, helytörténészként, a járvány hatásait is figyelembe véve, mi tölti ki a mindennapjait?

– Gyakorlatilag ugyanazt a tevékenységet végzem, amit vírusmentes időben szoktam. Hála Istennek a modern technika lehetővé teszi az online oktatást, így a főiskolai munkámat zavartalanul tudom folytatni. Gyakran felkérnek zsűrizésre is, nemrégen például a Rákóczi iskola által online szervezett területi Kazinczy-versenyen töltöttem be ezt a pozíciót. A Simonyi Zsigmondról elnevezett Kárpát-medencei helyesírási verseny egyik feladat-fejlesztőjeként is meglehetősen sok időt töltök helyesírási feladatok összeállításával. Tanulmányokat írok az évente megjelenő Nagykőrösi Kalendáriumba, családtörténeteket kutatok: egyszóval nem unatkozom.

-Önt nagyon sokan Erikaként ismerik. Miként lett az Erzsébetből Erika?

A magyarázathoz segítségül hívom Hajdú Mihályt, a névtan legendás művelőjét. A magyar tulajdonnevek című könyvében az Erzsébet név „életfájá”nak egyik becenévi ágához tartozik az Era, Eri, Erka, Erika, Erike is. Családi és baráti körben így neveznek, hivatalosan és publikációs nevemként pedig az Erzsébetet használom.

Szeretettel gratulálunk az állami kitüntetéshez!