Prof. Dr. Pap Ferenc református lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karának dékánja, a Hittudományi Kar Újszövetségi Tanszékének egyetemi tanára nemzeti ünnepünk alkalmából, augusztus 19-én Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehetett át a Karmelita kolostorban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől. Mit érzett a kitüntetett a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének átvételekor, mit üzent Prof. Dr. Pap Ferencnek ez a rangos elismerés? – megtudhatja interjúnkból.
Önkormányzati Hírek: Mit érzett először, amikor megtudta, hogy egy ilyen magas rangú állami kitüntetésben részesült?
Prof. Dr. Pap Ferenc: Mint ez ilyen esetekben természetes, pár nappal az átadó előtt értesültem arról, hogy meghívnak erre az ünnepségre. Ott, helyben tudtam meg, hogy milyen magas rangú állami kitüntetésben részesülök. Nagy meglepetéssel vettem tudomásul. A budai vár környezete is rendkívüli. Nagyon szép miliőben, nagyon felemelő ünnepség volt augusztus 19-én a Miniszterelnökség szervezésében. Semjén Zsolt, a Miniszterelnök általános helyettese adta át a kitüntetést. Azóta is friss az élmény. Az ember próbál ezen gondolkodni, és helyre tenni magában, hogy mi vezetett idáig, és mire kötelezi. A szövegezésből is lehet látni, hogy egyszerre a korábbi lelkészi tevékenység, valamint az egyetemi oktatói, kutatói és vezetői tevékenység összessége az, amely ehhez a magas rangú állami kitüntetéshez vezetett. Ez nyilvánvalóan egy összegzés, az eddig elvégzett munkára valakik felfigyeltek, és ennek az elismerését vehettem át. Fontos hozzátenni, hogy a közösség nélkül, amelyben, és amelyért dolgozunk, ez nem jöhetett volna létre. Tehát mindig az egyéni rész mellett, az egyéni teljesítmény elismerése mellett ilyenkor annak a szűkebb és tágabb közösségnek is köszönettel tartozunk, amelyik az otthonában, és amelyik a munkahelyén, a szolgálati helyén körülveszi.
ÖH: A tudományos és publikációs tevékenységet is kiemelik, melynek most talán kevesebb tér juthat az életében, hiszen az egyetem, a kar fejlesztése területén nagyívű kezdeményezések indultak el. Említette a jövőre vonatkozó kötelezettséget is. Mit ért ez alatt?
P.F.: Azt fogalmaztam meg, hogy ez a kitüntetés visszajelzés arra, hogy azt, amit teszünk ebben a közösségben – akár csak Nagykőrösön is –megerősítést kapott. Megerősítésre talált, hogy jó úton haladunk. Mindig változik a világ, és az én esetemben semmiképpen nem az életpálya összegzéséről van szó, hiszen – ha a Jóisten erőt és egészséget ad – még van néhány év, amit le kell szolgálni. Minden elismerés, kitüntetés megerősítés, visszajelzés azon erőfeszítések vonatkozásában, amelyeket véghez vittünk akár Nagykőrös város érdekében, akár a nagykőrösi református intézményhálózat erősítése érdekében. Fontos látni, hogy bátornak kell lenni, és bátorsággal kell bírni ahhoz, hogy azt csináljuk, amit valóban teszünk. Hiszen megfigyelhető, hogy van alapvetően egy főváros centrikusságú ország, és a vidéki képzőhelyeken bátorság kell ahhoz, hogy jövőt építsünk. Azok a tervek, amelyekről itt beszélgetünk, és a város közössége előtt is egyre jobban nyilvánvalóvá válnak, a jövőbe vetett bátorság jelei. Az eddigi tudományos—kutatói tevékenységemre tekintve, egy-két olyan nagy jelentőségű művet sikerült letenni az asztalra, amelyről tudom, hogy a magyarországi protestáns felsőoktatási intézményekben, de határon túli intézményekben is vizsgaanyaggá váltak, doktori szigorlatok szakirodalmaként jelennek meg. Ez nagyon szép visszajelzés és megtiszteltetés, és ugyanúgy lendületet ad ahhoz, hogy bátorsággal és tényleg merészséggel menjünk előre. Bennünket itt Nagykőrösön is az motivál, hogy egyrészről van egy hihetetlenül gazdag történelmi örökség, amire építünk, viszont ennek ma is meg kell felelni. Fontos, hogy az utánunk jövő nemzedékek 20, 30, 40, 200 és 400 év múlva mit fognak mondani. Mert mi úgy tekintünk azokra a hősökre, azokra a nagy emberekre, akik itt sorozatban ennek a városnak a történetét meghatározták, – nyilván nem szeretném magamat ezekhez az emberekhez hasonlítani -, de ők is merész látással és reménységgel építették a jelent és a jövőt. Ezt az állami kitüntetést úgy is értelmezem, hogy az ember a közösségével együtt, a munkatársaival együtt legyen bátor, és tekintsen bizalommal a jövő felé, mert csak a befektetett munkának van értelme, és az, amit most teszünk, lehet, hogy 20 év múlva hozza meg a gyümölcsét. Itt ezt én nagyon fontos megerősítésnek tartom.
ÖH: Igen szerényen nyilatkozik, ugyanakkor az Ön irányítása alatt egy megújulási folyamaton mennek keresztül a kar nagykőrösi ingatlanjai. Az oktatási épület belseje után a kollégium következett, megkezdődött a Hősök terén álló épület homlokzatának megújítása és befejezik a jó néhány éve elkezdett épületrészt is. Nyilván ezen utóbbi most a célok között is elöl áll.
P.F.: Abszolút elöl van. A napi működés mellett a feladataink jelentős részét teszi ki az építkezés előkészítése, ami ugyan nem látványos, de szükséges. Ezen a helyen is szeretnék köszönetet mondani Dr. Czira Szabolcs polgármester úrnak és a képviselő-testületnek, hogy az augusztus 18-i rendkívüli testületi ülésen – többek között – azt az előterjesztést is támogatta, amely lehetővé teszi, hogy azok a látványtervek és tervek, melyek elkészültek, a megvalósítás útjára lépjenek. Mint ismeretes, a kar nagykőrösi főépületének a jogállása sajátos, és ezért volt szükség a testület döntésére. A város és az egyetem abszolút egyetértésben tette ezt, ennek fontos állomása volt a 18-i testületi ülés. Ebből következik az, hogy elindulhat az a kivitelezési és megvalósítási folyamat, amely mellett az egész egyetem elkötelezett. Örömmel mondhatom, hogy most egy olyan kegyelmi pillanatot élünk át, amelyben ez a beruházás, nyilvánvalóan Isten segítségével, lehetővé válik. Rá is fér az épületre. Egyrészről a főtér is nagyon sokat változott, másrészről energetikai és egyéb megfontolásból is alaposan megfontolt érdekünk, hogy ez megtörténjen, harmadrészben a Hősök terén lévő főépület nem oktatási és nem felsőoktatási célra épült, bár az elődeink az elmúlt 30 évben ráépítettek, bővítették, de mindenki tudta, hogy itt egy épületegyüttest kell létrehozni, amely aztán nem csak a felsőoktatást, de a város közösségének a célját is szolgálja. Mindenütt elmondom, hogy egy felsőoktatási intézmény mindig találkozási fórum, katalizátor, fontos közvetítő szerepet ellátó hely a művészeti, kulturális vagy az ismeretterjesztés területén. Az oktatóink is nagyon várják, hogy olyan programokat kínáljunk, amely iránt Nagykőrös, a környék széles közössége is érdeklődik. Az újabb, online és a hagyományos formákat vegyítve lehet közösségeket, célközönséget is elérni. Nagyon fontos, hogy az építkezés szolgálja az egyházi felsőoktatás célját, de mi ebben a közegben létezünk, amit Nagykőrösnek és ennek a régiónak nevezünk, tehát az építkezés mindenképpen erre is hatással kell legyen. Bízom benne, hogy ezt a város közössége is érezni fogja, hogy egymásért vagyunk és egymásnak építünk, hiszen mégiscsak egy emblematikus helyen vagyunk, a város központjában.