Nagykőrös a Dél-Pest Megyei Kistérség patinás nagy történelmi múlttal rendelkező, 633 éves városa. Neve a kőrisfától származik, mely jellegzetes fája a helységnek. Először 1244-ben IV. Béla király említi oklevélben Kőröst. A múltban számos, többirányú hátrány érte, mely megnehezítette fejlődését. Pl. az 1950-es években bekövetkezett közigazgatási átszervezés. Az intézkedés komoly érvágásnak bizonyult a város vérkeringésében, mégsem tudta a város fejlődését megakadályozni. 1990-ig a város a régi hagyományoknak megfelelően az agráriumra koncentrált, ez jelentette a lakók fő megélhetési forrását. A rendszerváltás időpontjától a város gazdasági struktúrájában lassú változás következett be.

Jelentős körülményként értékelendő, hogy külföldi multinacionális cégek települtek a városba, s ezzel megindult a város lassú átrendeződése az ipar javára. Talán ami az itt élők számára még ennél is fontosabb, hogy e cégek által támasztott nemzetközi színvonalas termelési elvárásoknak folyamatosan meg tud felelni. A helyi szellemi erőforrás rendelkezésre áll a magas szintű oktatáshoz, a modern infrastruktúra kiépítéséhez, s az új munkahelyek által támasztott komoly technikai-szellemi követelményekhez. A város a rendszerváltáskor meglévő hátrányait megfelelő módon kezelve saját maga számára - a jövőt illetően - tőkét kovácsolva gazdasági egyensúlyát elsősorban az iparra helyezve, egy középkategóriájú város életfeltételének a megteremtésén fáradozik. A közösség célja megőrizni mindazt, ami a kisvárosi "jellegnek" megfelel, mindazt, ami egy közepes nagyságrendű várostól elvárható, egy olyan kisvárosi "imázs" modell folytonosságának a biztosítása, amely közösségi létkör minden lakos számára kellemes közérzetet teremt.

A város agrárjellegét a XX. század közepéig megőrizte. Kritikus időszak az 1959-1960-as évekre esik, amikor hatalmi erővel hajtották végre a nagyüzemi termelőszövetkezetek megszervezését, a paraszti gazdaságokat felszámolták. A mezőgazdasági népesség fokozatosan kiöregedett és elvándorolt az agráriumból. E folyamat különösen a hatvanas évek végére erősödött fel, amikor a "gazdasági mechanizmus" idején a gyáripar gyarapította az ipari népesség lélekszámát.

Az 1990-es években a rendszerváltást követően a foglalkoztatási szerkezet alapvető átalakuláson ment keresztül. Egyaránt csökkent a mezőgazdasági és ipari népesség, míg az egyéb kategóriák száma növekedett. Az ipari népesség fogyását a város legnagyobb ipari üzemének, a konzervgyárnak a leépülése eredményezte. Sajnos a munkanélküliség közismert fogalommá vált. Ennek aránya 10,9% volt az 1999-es esztendőben. Az 1990-es rendszerváltás e termelőszövetkezetek létét is alapjaiban megrengette. A föld kárpótlások révén a termelőszövetkezeti földek nagymértékben csökkentek, s a szövetkezeteknek gazdaságuk átstrukturálásával kellett gondoskodni.