PROGRAMOK
RÉGI OLDAL
Nagykőrös város hivatalos honlapja

 

Lombhullató, gyönyörű ősz, szikrázó napsütés. Ilyen idő lehetett akkor is, amikor 1851 őszén Arany János Nagykőrösre érkezett. Kellemes utazócsapat, kiváló gépkocsivezető, várakozással teli hangulat: minden adva volt egy jó nagyszalontai kiránduláshoz, amelyet – a testvérvárosi Arany János Társaság és a Kocséri Népkör szervezett a költő-óriás halálának 137. évfordulójára emlékezve.

 

A negyvenöt fős csapatban a kisiskolástól a nyugdíjasig különböző korú utasok voltak, de közös céllal indultunk útnak: felkeresni Arany szülővárosának és ifjúkorának emlékhelyeit a Partiumban; tisztelegve a költő nagysága előtt, erősítve a testvérvárosi kapcsolatot Nagyszalontával.

 

 

Ráhangolódásképpen útközben felelevenítettük Arany életútját, költői pályáját, megismerhettük Nagyszalonta történetét.

„Nagy-Szalonta nevezetes város,

Mégsem olyan nevezetes már most,

Mint mikor volt szabad hajdufészek,

Benne lakván háromszáz vitézek.

 

 

Csonka torony nyúlik a felhőbe,

Rajta pihen a nap lemenőbe’:

Rá-rávezeti visszanéző fényét,

Mintha látnám ősapáim vérét.”

(Arany János: Az ó torony 1850.)

 

 

Hartyányi Mária zenetanárnő bemutatta Arany János híres népdalgyűjteményét, amelyből megszólaltatott néhány különleges darabot. Az ismertebbeket közösen énekeltük.

 

Majd az egyik utastársunkkal együtt mondtuk el Arany: Családi kör c. művét. A diákok közül Pusztai László és Pusztai Márton örvendeztette meg versmondásával a hallgatóságot.

 

 

 

Utunk első állomása Geszt volt. Itt megtekinte4ttük a felújítás alatt álló, csodálatos Tisza-kastélyt és parkot, ahol a kis „kerti lak” és egy emlékoszlop őrzi annak nyomát, hogy Arany János 1851-ben nevelője volt a fiatalon elhunyt, tehetséges ifjúnak, Tisza Domokosnak. Hozzá írta a „Domokos napra” c, közismert költeményét.

 

„Nemes önbizalom, de ne az önhittség,

Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék:

Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,

EMBER lenni mindég, minden körülményben.”

 

Arany geszti tartózkodásáról Benkéné Szigeti Márta elnök asszony emlékezett meg, aki elmondta, hogy a szabadságharc leverése után Arany családjának szinte egyetlen mentsvára ez a házitanítói állás volt. A költő nagyon kedvelte a családot, a tanítványát, és bár a szülők felajánlották neki, hogy a kastélyban lakjon, ő szívesebben választotta a „kis kerti lak”- ot, ahol szabadidejében, csendben, nyugodtan írhatott. (Innen jött Nagykőrösre 1851 őszén, a református egyház meghívására. Kilenc évet töltött városunkban.

 

A Tisza-kastély történetét és az Arany-emlékhelyet Balázs Sándor idegenvezető mutatta be nagyon élvezetesen.

 

 

 

A koszorúzás után továbbindultunk Nagyszalontára. A Csonka toronyban lévő Arany János Emlékmúzeumnál már vártak ránk az Arany János Művelődési Egyesület tagjai és az alpolgármester úr. Bagosi Hajnalka múzeumvezető és Nagy Irma vezetőségi tag bemutatták nekünk az Arany-kiállítást.

 

(Kereken száz lépcső vezet az ötszintes, egykori őrtoronyba a felső emeletig.)

 

Egykor a város védői innen figyelték a határt, ha az ellenség támadni készült. Aztán a tűz martaléka lett; tetőszerkezete is leégett, (innen a „Csonka torony” elnevezés). Az elhagyatott épületet az 1800-as évek végén megvásárolta az Arany János Emlékegyesület. Tataroztatták, tetőt ácsoltak rá és múzeummá alakították. 1907-ben emelték a bejárat fölé Arany János szobrát, amely Stróbl Alajos és Kolozsvári Szeszák Ferenc munkája. Itt helyezték el az Arany-relikviákat: a költő személyes tárgyait, könyveit, bútorait, kéziratait, leveleit, Juliska könyvtárát, amelyeket Arany Jánosné, Arany László és Szél Kálmán ajándékozott az egyesületnek. A gyűjtemény egyik legértékesebb darabja az a fotel, amelyben a költő elhunyt 1882. október 22-én. A 200. évfordulóra kívül-belül megújult múzeum várja a látogatókat. A Kocséri Népkör kamarakórusa jászsági népdalokkal köszöntötte a házigazdákat, majd koszorút helyeztünk el az emlékmúzeumnál.

 

 

Utunk ezután a temetőhöz vezetett, ahol leróttuk kegyeletünket Szél Kálmánné Arany Juliska sírjánál, akit nagyon fiatalon, 24 évesen, féléves kislányt hátrahagyva ragadott el a halál. Arany János életét teljesen kettétörte imádott leányának elvesztése; csendbe burkolódzott, nem írt…, nem tudott. Ettől kezdve egészsége egyre inkább romlott. Csak néhány töredék megírására volt ereje ekkor:

 

„Nem lettél volna szívem gyermeke,

Csak, mint valál, Istenkéz remeke:

Könnyem szakadna e feldúlt romon:

És most ERŐT VEGYEK fájdalmamon.”

(Arany János: Feljajdulás 1866.)

 

 

„Midőn a roncsolt anyagon

Diadalmas lelked megállt:

S megnézve bátran a halált,

Hittel, reménnyel gazdagon

Indult nem földi útakon,

Egy volt közös, szent vígaszunk:

A LÉLEK ÉL: találkozunk!”

Arany János: Juliska sírkövére 1865.)

 

 

A költőnek hite adott erőt a rettenetes fájdalom elviseléséhez. Irodalmi sétánk következő állomása az Arany-portán álló emlékház volt, ahol egykor a költő szülőháza állt. A „bogárhátú öreg ház” falán emléktábla őrzi Arany emlékét. Itt született 1817. március 2-án.

 

„Szülőhelyem, Szalonta,

Nem szült engem szalonba;

Azért vágyom naponta

Kunyhóba és vadonba.”

(1865.)

 

Az eredeti szülőház még a költő gyermekkorában leégett; a helyére épült szerény hajlék maradványai sincsenek már meg.

 

A kút még eredeti; az udvaron áll az Arany-korabeli eperfa „unokája” – ahogyan a helyiek emlegetik.

 

A kegyelet koszorúinak elhelyezése után városnézésünk utolsó állomása a Szoborpark volt, ahol megemlékeztünk a város híres szülötteiről, akiknek szobra ott található:

 

Zilahy Lajos író, Sinka István költő, Kulin György csillagász és Kiss István szobrászművész. Az emlékpark központi helyén áll Arany János teljes alakos bronz ülőszobra, Kiss István szobrászművész alkotása, amely a költő születésének 175. évfordulója tiszteletére készült.

 

Felállításában múlhatatlan érdemei vannak dr. Novák Lászlónak, az Arany János Társaság akkori elnökének, az Arany János Múzeum igazgatójának, akinek javaslata alapján megvalósulhatott Nagykőrös és Nagyszalonta közös akaratából emelt szobor.

 

Dr. Novák László megszervezte a bronzba öntést, kiszállítást, és erkölcsi, anyagi támogatókat szerzett: Arany János Társaság, Arany János Múzeum.

 

 

 

Dr. Kulin Sándor országgyűlési képviselő, Lahner György, aradi vértanú amerikai rokonai, a Nagyszalontai Arany Művelődési Egyesület és az RMDF.

 

A koszorúzást követően a csoport közösen énekelte el a magyar Himnuszt és Arany dalgyűjteményének egyik legszebb darabját, a „Nagyszalontai köszöntőt.”

Ezután az este leszálltáig rövid sétát tettünk a belvárosban.

 

Utunk záróakkordjaként egy csodálatos hangversenyen vehettünk részt, amelyet a sátoraljaújhelyi Lavotta János Kamarazenekar előadásában hallhattunk a nagyszalontai Arany-Napok keretében.

 

Megilletődötten, a hely varázsától átitatva indultunk haza, ahol naponta megtapasztalhatjuk Arany János nagyszerűségét.

 

Hálát adunk a sorsnak, hogy örökösei, megőrzői és továbbvivői lehetünk a nagy költő szellemiségének.

 

 

Arany nyomában járni gyönyörűség, városában élni boldog felelősség, emlékét ápolni tisztes kötelesség.

 

 Ahogyan a nyomdokába lépő költő utód is megénekelte.

 

„Lábad nyomába lépek elmerengve

A magyar éjben, ahogy ballagok,

S lenéznek rám biztatva, messze-messze

Kik téged láttak itt, a csillagok.”

(Juhász Gyula: Arany nyomában)

 

Gyóni Borbála, Gyóni Ilona

 

Fotók: Király Istvánné és Csontos Csilla

 

 
 
© 2015 Nagykoros.hu | Impresszum
Developed by Peter Vadasz