PROGRAMOK
RÉGI OLDAL

Notice: Undefined offset: 0 in /var/www/clients/client27/web195/web/index.php on line 117
Nagykőrös város hivatalos honlapja

 

Némedi Norbert magyar labdarúgó, edző neve sokak számára ismerős lehet, hiszen eredményei mindenképpen példaértékűek. A sport iránti szeretete vitte előre, megmászva a ranglétra minden fokát; határozott, céltudatos, küzdő személyiségének köszönhetően kihívásként tekintett minden megoldásra váró feladatra. A Nagykőrösi Kinizsi SE új vezetőedzőjeként is ismerhetjük, a játékosok és közte nagyon hamar kialakult az összhang, belső ereje és bátorsága motiváló környezete számára, s hogy miben rejlik az ő titka, erről kérdeztem Némedi Norbertet

 

 

- Visszatérve kicsit a múltba, mikor és miért vált szenvedélyeddé a labdarúgás?

 

 

 - Édesanyám kosárlabdázott, édesapám életét pedig a labdarúgás határozta meg, két lánytestvéremmel együtt, mi beleszülettünk a sport világába, ez természetes volt számunkra, követtük a szüleink mintáját. Iskolás éveimben még  párhuzamosan kosaraztam és fociztam, sokáig nem tudtam dönteni a kettő között, de a sport iránti szeretetem azóta is töretlen. Körülbelül 18 éves koromban döntenem kellett, hiszen magasabb szinten, versenyszerűen már csak az egyik sportágat vihettem tovább. Én a fociban láttam a jövőm, míg testvéreim kosaraznak.

 

 - Sokan ismernek a KTE korábbi játékosaként, mint középpályás, vagy a KTE NB I-es csapatkapitányaként, viszont több hazai egyesületben is megfordultál. Nagy utat jártál be, szó szerint megmásztad a ranglétra minden egyes fokát…

 

 

- Ez így van. Nem volt „menedzserem”, így tényleg egyedül értem el minden eredményem, megmászva azt a bizonyos ranglétrát.

 

 

Az akkori nevén Kecskeméti Sport Club (KSC)-nál kezdtem el focizni, a felnőtt csapatban, majd sikerült magasabb szintre jutni, jött az NB I-es lehetőség az életemben, az akkori bajnokcsapat, Újpest igazolt le 1998-ban, közben külföldi ajánlatot is kaptam, de megfelelő háttértámogatás nélkül úgy döntöttem, hogy itthon folytatom. Egy ilyen profi klubnál, mint az Újpest, már a teljesítmény volt a legmeghatározóbb, ez már egy másik világ. NB I harmadik helyet is szereztünk, ami a bajnokságban óriási eredmény. Több év alatt jó pár helyszínen megfordultam NB I-ben, többek között Székesfehérváron, Nyíregyházán, majd kb. 30 éves koromban tértem vissza szülővárosomba, Kecskemétre. Nem volt a legjobb helyzetben a labdarúgás itthon, de volt egy ígéretes jövőképe, így az elkövetkező 5 évben, a Kecskeméti Testedző Egyesületnél (KTE) folytattam. Büszkélkedhetek kupagyőzelemmel, a város feljutott NB I-be, ligaválogatottságot sikerült elérnem, úgy érzem, kiteljesedett minden, a legsikeresebb időszaka volt életemnek. Profi pályafutásom 34 éves koromban ezzel lezárult…

 

 

- Edzőként is óriási eredményeid vannak, hiszen a Bács-Kiskun megyei Bajnokságban háromszor vitted aranyéremig a csapatod. Hogyan indult edzői pályafutásod?

 

 

- Mindent elölről kellett kezdenem. Ismét tanultam, sőt a pedagógiát is elvégzem a kecskeméti főiskolán, nemsokára államvizsgázom. Nem mindig a teljesítmény a siker, nagyon szeretem a gyerekeket, nekem az is öröm, hogy velük foglalkozhatom, s ha valami olyasmit tudok nekik nyújtani, ami miatt megszeretik és magukénak érzik a focit, az a legnagyobb boldogság és ez a legfontosabb is egyben, hogy szeressék a játékot.

 

Bár én fiatal edzőnek számítok 41 évesen, komoly eredményeket is elértem már. Érthető elvárás, hogy jó teljesítményt kell felmutatni. Kiskunfélegyházán sikerült 3-szor bajnokságot nyerni egymás után, így váltam a KTE felnőtt vezetőedzőjévé, ahol leginkább a csapat építkezésén kellett sokat dolgoznunk, az alapozáson, de láttam magam előtt a célt és a jövőt, így minden fáradozást megért. Ez az „építkezés” Kecskeméten még most is folyik, de a szilárd alapokat mi tettük le.  

 

 

- 2019 tavaszán kezdődött az életedben a nagykőrösi időszak, a Kinizsi SE vezetőedzőjeként. Miért döntöttél úgy, hogy vállalod a csapatot?

 

 -  Egy változással járó döntés sosem könnyű az ember életében, itt is sok mindent mérlegelni kellett, de végül igent mondtam, hiszen az Egyesület vezetői olyan jövőképet vázoltak elém, ami mindenképpen motiváló, hiszen van fejlődési lehetőség, vannak pozitív, reális célok. Ahogy Nagykőrös is fejlődik, úgy a csapat teljesítménye is mindenképpen előremutató, ha mindezen célok, tervek egy ponton találkoznak egymással, és ez minden érintettben ugyanolyan fontos belső motivációként van jelen, akkor úgy gondolom, komoly eredményeket érhetünk el a Kinizsi életében, Nagykőrösön.

 

 

 - Hogy érzed pár hét után, sikerült összhangba kerülni a játékosokkal és milyen változásokra van szükség a Kinizsi SE életében?

 

 

- Bár sok múlik egy edzőn, de a játékosok hozzáállása ugyanolyan fontossággal bír. Úgy érzem, sikerül egy bizalmi viszonyt kialakítanom, megtalálnom a közös hangot a Kinizsi legénységével, persze bőven van még munka előttünk. Szervezetten csinálunk mindent, hiszen sokan munkából jönnek, vagy családos emberek, nehéz összeegyeztetni az edzéseket a hétvégi programokkal, mindenki több lábon áll, viszont egy nagyon jó mentalitású csapatról beszélünk, sok-sok ügyes sportolóval, akikből sokmindent ki lehet hozni.

 

Egy edzőnek elsősorban közvetítői szerepe van, ki kell alakítani a játékosokban azt az igényt, hogy szeressenek edzésekre jönni, meg kell teremteni bennük azt a belső motivációt, hogy magukban érezzék ennek fontosságát és súlyát. A csapat jó irányba tart, előremutató a teljesítménye, persze vannak hullámvölgyek, de jól kezeljük a fennálló problémákat és azok megoldására törekszünk. Összetételünk is kimagaslóan jó, ha az átlag életkort nézzük, egy fiatal csapatról beszélünk. Tény, hogy mikor idekerültem, nem a legjobb helyzet állt fent, de ha ezt stabilizáljuk, nyártól már egy minőségibb focit tudunk felmutatni. Ahogy korábban említettem, komoly célok vannak kilátásban és magas szintű fejlesztések valósulhatnak meg hamarosan, melyekkel a csapat teljesítményének harmonizálnia kell.

 

- Vezetőedzőként hogyan tudod a sportolókat segíteni a nehézségekben és irányt mutatni számukra?

 

-  Mint egy cég életében, itt is egy irányba kell haladnunk, közös a célunk, s egy edző erejét nem a „vezető” poszt adja meg, hanem a közösségi elfogadás. Nekem utat kell mutatnom, mi egy közösség vagyunk, amelyben fontos, hogy mindenki jól érezze magát, s érezzék, hogy mind a célunk, mind a sikereink vagy küzdelmeink közösek. Ha elfogadnak ebben irányítójuknak, akkor tudok hiteles lenni. Ebben a munkában nagyon fontos, hogy jó pedagógus is legyen az ember, a játékosok érezzék, hogy számíthatnak a támogatásomra, és ez fordítva is igaz, nekem is szükségem van az ő támogatásukra, különben elfogyna az erőm.  Egy jó vezető ereje tehát a közösségi támogatásban rejlik, ehhez pedig elengedhetetlenül fontos, hogy emberként, tisztelettel álljunk egymáshoz.

 

 

- Mit jelent számodra a hivatásod?

 

 - Egész életemet meghatározza a sport, szerencsés ember vagyok, hogy a hobbim, egyben a munkám is, hogy azt csinálhatom mindig, amit szeretek. Az ember örök fiatal marad, ha nem felejt el játszani és gyermeki hittel lelkesedni, hinni, hogy sikerülhet az adott cél. Akár játékosként vagy edzőként tevékenykedem más-más motivációkkal, a labdarúgás is egy játék, számomra a legkedvesebb, mely egyben a megélhetésem is biztosítja. Lehet-e ennél szebb dolog egy ember életében?

 

Beretvás Judit

 
 
© 2015 Nagykoros.hu | Impresszum
Developed by Peter Vadasz